„A csók egy édes tréfa, melyet a természet talált ki, hogy véget vessen a beszélgetéseknek, a pillanatban, mikor a szavak feleslegessé válnak.”

     Sajnos nincs már lehetősége beszélgetésre, melyet egy forró csók szakítana félbe. Gondolatokkal terhesen kullog egyik céljától a másikig Levente. Gondolatok. Számára feladatokból, tennivalókból felépülő problémahalmaz. Saját elvárásainak való megfelelés, és kötelességeinek elégtétele. Nagy dolgok. Nem nagyobbak azonban annál a lányénál, akinek délután nyújtott kart a villamoson, hogy el ne essen. Vak volt. Össze lehet – e hasonlítani ily módon az egyén problémáit. Össze, de nincs értelme, nyílván neki a legnagyobb hiányérzetet nem létező látása gerjeszti, Leviét meg a problémákra való megoldások. De nem akar szerepet cserélni. Ki akarna? Egy valamit szeretne, megoldásokat. Nyűgjeire segítséget lel, csak tennie kell érte és állandóan. Ezt csinálja. De akad olyan, amire nincs orvosság. Illetőleg van, csupán várnia kell rá. Majd 4 hónap. Rettentő idő. Pontosan 111 nap – s kettő már el is telt. Éppen ennyi darumadaracska fog elkészülni a jeles napra, felfűzve, különböző papírosokból. De ki kapja?

Kata, ki más? A címből nem nehéz kitalálni. Kata gyönyörű. Levi számára a legszebb, és az, aki leginkább hiányzik most neki. Holnap már beszélnek is, a fiú mégsem boldog. Mit nyújt egy képernyő, s mit a hangszóró? Messzi távolból érkező képet és hangot, s ennyi. Persze több mint a semmi, de mégis mit jelenthet egy olyannak, aki a másik pillantásában való elmélyedésre, érintésre, ölelésre, szorításra vágyik, akár egy gyermek. De nem abból a fajta fából faragták, hogy a személyes együttlét hiányától magába roskadjon. Sokkal inkább szüksége van az elválásra. Az egészséges távollét mindig hasznos. A pároknak el kell szakadniuk, hogy újra egymásra találjanak, s megízleljék a másik fél nélkül töltött idő keserét. Tökéletes alkalom a munkában, tanulásban való elmélyedésre, mely mindkettejük idejét kitölti a hátralévő hetekben. S jó lehetőség annak a vékony kis írói húrnak a megpendítésére. Ezért születnek majd e blog posztjai. Hogy betekintést engedjenek "a lányra" váró fiú lelkébe. Hogy befogadják s közvetítsék érzéseit. Hogy írhasson. Írhasson bármit, ami bántja, s úgy érzi papírra érdemes. Írhasson, hogy a másik tudja, érezze, hogy a vágy parazsa izzik. Írja meg, hogy él. S írja meg, hogy szeret. Nagyon szeret.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.